Reggel hét óra. Beszűrődik a napfény a sátorba. Nyújtózom egyet, el is mosolyodom, hiszen ez a kedvenc helyem a világon: a sátram. Kezembe veszem a könyvem, kisétálok, élvezem a Fátra levegőjét, lélekben már készülök a kávémra és a mai 140 km-es bringázásra.
Elsétálok a kocsi mellett. Aztán…